"Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan, lehettél volna Brazília selyemfiúja, lokálok helytartója, éjszakákkal karambolozó költő – mert a vakság hamujában gyönyörű lábak járnak mindig, mert a tenger lányai igazi férfiakra várnak.
S boldog, ki el tudtad árulni az édent, lettél a század partizánja, emberi lábnyom a járhatatlan őserdőben, szakállas forradalmár, géppisztolyos szépfiú, Santa Clara városát mosolyoddal is meghódító.
Én láttalak és irigyeltelek: vonult előtted a nyár, mint a tankhadosztály. Vászon katonazubbonyodban a szabadság verítékezett s a jövő izzadság-szaga csapott orromba akkor, erősebb volt, mint a narancskerteké.
Havanna boldog volt, mert ismert téged, Havanna boldog volt, mert el tudtad hagyni őt is. Bolívia erdeiben nem a fejszék beszéltek legszebb nyelven, nem a fűrész, nem is madarak. A fák leadóállomásai lélegzetvételed sugározták.
A hang, ha elhallgat, hiánya megmarad. A test, ha megölik, hiánya testté válik: adni kell neki kenyeret, adni kell neki szabadságot.
Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan, véres partizánsapkádat mosatlan elviselem s most már mindig tudom, merre bujkálsz."
Csoóri Sándor: Che Guevara búcsúztatója
A következő időkben mindíg egy egy, régi, a kommunista időkben kollaboráló, és a mai demokráciában bennünket tanítani akaró "POLGÁROKRÓL" emelem le a múltjukat eltakaró sötét fátylat
AL-tól jólesően idézve
2 megjegyzés:
Sejtettem én ezt! Ezek az ájtatos manók ugyanúgy csaholtak, mint a szolgálatban lévők.
Egy ilyen ocsmány vers megírására ki kényszerítette őket?
Erre nem lehet kényszerítő eszköz, ehhez múzsa kell, ami magától jön, belülről.
Hánynom kell.
Az eszem megáll!
Hát már senkiben sem lehet hinni?
Teljesen paff vagyok.
Csoóri Sándor, dicsőített egy igazán gyilkos szándékú kommunista terroristát?
A franc essen minden képmutató, álnok, hazug disznóba. Ezek után teljesen bojkottálom Csoórit, minden tekintetben.
Megjegyzés küldése