2008. március 26., szerda

Egy kis torgyániáda (isten,haza) de leginkább CSALÁD

Íme a Torgyán család!
Torgyánt, akit soha sem érdekelt a pénz a vagyon.
Csak egy picit helyzetbe hozta őket.
Ez nem korrupció. Ez nem vagyoni előny. Ez semmi az Orbán családi és baráti maffiához képest.
– Torgyánné Cseh Mária: országgyűlési képviselő, a parlament nemzetbiztonsági
bizottságnak tagja;
– Schrötter Leó, Torgyán Józsefné Cseh Mária unokatestvére, Torgyán József keresztfia:
az állami tulajdonú Concordia Rt. vezérigazgató-helyettese;
– Torgyán Attila, Torgyán József fia: az állami Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi
Tanácsadó Testületének alelnöke;
– Hingyi Beatrix, Torgyán Attila felesége, tehát Torgyán József menye: az állami tulajdonú
Malév Rt. felügyelő-bizottságának tagja, mint „légügyi dinasztia sarja”, mondván, papája a
Canada Air France belföldi igazgatója volt (ilyen nevű légitársaság nincs);
– Bencsikné Tóth Judit, Torgyán Attila barátja: az ÁPV Rt. felügyelő-bizottságának tagja;
– Torgyán Sándor, Torgyán József testvére: az állami ÁPV Rt. és az állami Postabank
tulajdonolta ICN Magyarország Rt. gyógyszergyár aláírási joggal felruházott alkalmazottja;
– Hingyi Lászlóné, Torgyán József nászasszonya: az állami tulajdonú Szerencsejáték
felügyelő-bizottságának tagja;
– Hingyi László, Torgyán József nászura: a Honvédelmi Minisztérium tanácsadója;
– Ortutay Mária, Torgyán József másod-unokatestvére: az állami Duna TV kuratóriumának
tagja.

Még Csoóri Sándor nyalintott egyet kettőt, pont egy ilyen gyilkos hajlamú terroristának mint CHE. Ki érti ezt?

Nesztek magyarok! Ezt kajáljátok. Ki kényszerítette Csoóri Sándort, amikor kussolhatott volna! Akár.



"Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan, lehettél volna Brazília selyemfiúja, lokálok helytartója, éjszakákkal karambolozó költő – mert a vakság hamujában gyönyörű lábak járnak mindig, mert a tenger lányai igazi férfiakra várnak.

S boldog, ki el tudtad árulni az édent, lettél a század partizánja, emberi lábnyom a járhatatlan őserdőben, szakállas forradalmár, géppisztolyos szépfiú, Santa Clara városát mosolyoddal is meghódító.

Én láttalak és irigyeltelek: vonult előtted a nyár, mint a tankhadosztály. Vászon katonazubbonyodban a szabadság verítékezett s a jövő izzadság-szaga csapott orromba akkor, erősebb volt, mint a narancskerteké.

Havanna boldog volt, mert ismert téged, Havanna boldog volt, mert el tudtad hagyni őt is. Bolívia erdeiben nem a fejszék beszéltek legszebb nyelven, nem a fűrész, nem is madarak. A fák leadóállomásai lélegzetvételed sugározták.

A hang, ha elhallgat, hiánya megmarad. A test, ha megölik, hiánya testté válik: adni kell neki kenyeret, adni kell neki szabadságot.

Szerethettek volna a nők, szerethetett volna a tenger, te mindenütt otthonos és otthontalan, véres partizánsapkádat mosatlan elviselem s most már mindig tudom, merre bujkálsz."

Csoóri Sándor: Che Guevara búcsúztatója
A következő időkben mindíg egy egy, régi, a kommunista időkben kollaboráló, és a mai demokráciában bennünket tanítani akaró "POLGÁROKRÓL" emelem le a múltjukat eltakaró sötét fátylat
AL-tól jólesően idézve